Az igazán jó fényképezőgép

Egy esküvői fotózás után a képekért az ifjú férj jött. Kifizette a képeket és nagyon tetszettek neki. Néhány óra múlva visszajött, hogy meg szeretné venni a fényképezőgépemet. Ugyanis mennek nászútra és legalább ilyen szép képeket szeretnének hazahozni onnan. Meglepődtem, azt hittem csak viccelődik, vagy nem tudja mit is akar. Kiderült, hogy nagyon komolyan gondolja. Magyaráztam, hogy nem elég a gép, tudni is kell kezelni, de végül az akasztotta meg a vásárlást, mikor megtudta, hogy mennyibe is kerülne a gépem. Ennyit nem szánt rá, elment. Vagy tíz év múlva felhívott a feleség, közben született két gyermekük és bejelentkeznének egy családi fotósorozatra. Bevallotta, hogy még egy rendes képük nincs a gyerekekről, ugyanis a férje egy nagyon drága gépet vett és képtelen vele egy normális képet készíteni. A fotózás után kiválogatták számítógépen a képeket és nagyon elégedettek voltak. A férj elkérte a gépemet és hosszan vizsgálta, majd szomorúan visszaadta. Nem egyszeri eset, hogy olyan gépet veszünk, amihez nem értünk, de valakinél már láttuk és az jó fotókat készített vele. Ha komolyan gondoljuk, hogy jó képeket szeretnénk készíteni életünk során, kezdjünk egy egyszerűbb géppel, egy tanuló géppel. Meg kell értenünk a fényképezés lényegét, a hibák forrásait. A legjobb módszer, ha egy témát sok változatban lefényképezünk és kiértékeljük. A legtöbb fotós azon bukik meg, hogy már az elején látja, hogy nem lesznek jók a felvételei, de azonnal kitalál valami kifogást, hogy milyen elháríthatatlan hiba okozza ezt. Az elején mindenképpen kisérletezni kell! Vesszen el a pillanat, nézzenek egy kicsit habókosnak, de túl kell jutnod a kezdeti alap problémákon. Az ember legjobban a saját hibáiból tanul.